El a kezekkel a lőszerektől/bombáktól

A legszörnyűbb hírek, amikor gyermekek sérülnek meg egy balesetben, vagy olyan katasztrófában, amit ön maguk okoznak. Ez történt két napja Várpalotán is. Négy gyermek talált egy robbanótestet a város melletti lőtéren és szerkezet a kezükben robbant fel.

Ketten nagyon súlyosan, ketten könnyebben sérültek. Nem egyedi történet, hiszen melyik gyereket ne érdekelné a fegyver, a lőszer, ha csak a hüvely is, és minden, ami veszélyes. Én magam is ráhoztam a frászt szüleimre, amikor 6 évesen egy második világháborús kézigránáttal állítottam haza.

Rám sem mertek kiabálni, nehogy ijedtembe eldobjam. A gránátot egy régi, bontásra ítélt „kísértetházban” találtam, ami, barátaimmal, egyik kedvenc helyünk volt. Érdekes, hogy mi mindenre tanítjuk a gyerekeket: nehogy elmenj idegenekkel, ne fogadj el senkitől semmit, ne játssz a tűzzel, de érdekes mód nem óvjuk ilyen veszélyektől, mint a lőfegyver vagy a robbanószerek.

Pedig hála a TV-nek és az akciós filmeknek már a kisebb gyerkőcök is tudják, milyen károkat tud okozni a lőfegyver vagy a bomba. Magyarországon szerencsére ritka az ilyen típusú baleset. Az USA-ban viszont szinte napirenden vannak, főleg a hányaveti mód az autóban vagy a fiókban tárolt, csőre töltött lőfegyverek oltják ki sok gyermek életét.

Érdemes lenne elmesélni a gyerekeknek, főleg a fiúknak, akiket mágikusan vonzanak a lőterek és a hasonló helyek, hogy milyen könnyen megvan a baj és esetleg a neten megmutatni, mik azok a tárgyak, amiket még véletlenül se vegyenek kezükbe. Iskolák részérről is érdemes lenne fontolóra venni, hogy meghívjanak tűzszerészeket, akik bevisznek szemléltetőeszköznek hatástalanított robbanótesteket.

Így a tanulók még plasztikusabb képet kapnának azokról a tárgyakról, amelyek életveszélyt jelentenek. Ameddig ez nem történik meg, addig a szülőkön a felelősség, hogy beszéljenek erről a témáról, főleg akkor, ha közel laknak katonai lőtérhez, tűzszerészek robbantóhelyéhez, vadászterülethez.