A veszélyazonosítás lényege
A veszélyazonosítás azon meglévő veszélyek és a megfelelő kockázatok megtalálásának, felismerésének és megértésének folyamata, amelyek a vállalkozás tevékenysége során felmerülhetnek. Ez kétségtelenül kritikus lépés a biztonságirányítás szempontjából, mivel – a értelemszerűen – nem lehet megfelelő intézkedést végrehajtani egy nem azonosított veszély elkerülésére vagy ellenőrzésére. Következésképpen a vállalkozásoknak olyan adekvát technikákat kell kiválasztaniuk és alkalmazniuk, amelyeknek megfelelő részletezési szintet biztosítanak, és képesek azonosítani azokat a veszélyeket, amelyek meghatározott területekre és tevékenységekre vonatkoznak.
A technika kiválasztásakor számos tényezőt kell figyelembe venni. Különös figyelmet kell azonban fordítani a rendelkezésre álló információkra és adatokra. A kockázatok azonosítására számos technika található és alkalmazható. Minden eszköznek megvannak az erősségei és a gyengeségei. Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy némelyiküknek hasonlóak a céljai, és helyes alkalmazásuk esetén összehasonlítható eredményeket kell adniuk, míg mások céljai eltérőek, és ha lehetséges, egymást kiegészítőként kell használni. Nem célunk, hogy valamennyi veszélyazonosító technikát ismertessük, csupán a teljesség igénye nélkül kiválasztottunk néhány módszertant, amiket az alábbiakban ismertetni fogunk.
Ellenőrző listák, avagy csekklisták
Az ellenőrző listák használata talán a legszélesebb körben elterjedt és használt eszközök. Valójában ez a legegyszerűbb technika a veszélyek azonosítására. Az egyszerűségét lényegében az adja, hogy amolyan „van/nincs” logikára működnek, vagyis a lehetséges veszélyeket bináris változókként kezelik. Előnyük, hogy egy folyamat vagy rendszer életciklusának bármely szakaszában alkalmazhatók. Ezen felül azok is használhatják (és előszeretettel használják is) ezt a technikát a problémák feltérképezésére, akik maguk nem feltétlenül szakértők. Bár tény, hogy ez utóbbi kapcsán fontos kiemelni egy lényeges limitációt. Mégpedig azt a tényt, hogy a veszélyazonosítási folyamat minősége nagymértékben függ az ellenőrző listát kidolgozó személyek tapasztalatától. Ha a lista nem teljes, előfordulhat, hogy a fontos veszélyek nem kerülnek azonosításra.
Biztonsági audit
A biztonsági audit egy széles körben elismert módszer egy szervezet veszélyeinek azonosítására. Ennek során minden munkaterületet és feladatot megvizsgálnak a veszélyek feltárásának érdekében. Az ellenőrzés során elemzik az előírásoknak és jogszabályoknak való megfelelést, és általában interjúkat és ellenőrző listákat (ld. korábban) is használnak a teljes folyamat támogatására. Ez a technika elvégezhető az életciklus különböző szakaszaiban. A biztonsági auditok mélyreható változtatásokat eredményezhetnek a vállalatoknál, ugyanakkor annak alapos áttekintése, hogy az üzemeltetési és karbantartási eljárások ténylegesen megfelelnek-e a tervezési szándéknak és a szabványoknak, bizony időigényessé és költségessé teszi a folyamatot.
„Mi lenne, ha?” analízis
A „Mi lenne, ha?” elemzés egy szisztematikus csoportos megközelítés, amelyben a folyamatot ismerő csapatot arra kérik, hogy azonosítsa a veszélyeket. Valójában ez a technika nagyon egyszerű, ezért könnyen alkalmazható a folyamat bármely szakaszában. Az analízis elvégzéséhez a csapat megkapja a szükséges információkat, például a folyamat leírását és rajzait, a működési eljárásokat, az érintett személyeket, a felhasznált termékeket, valamint a gépek és berendezések (műszaki) specifikációit. Ezután a csapat számos kérdést tesz fel, amelyek általában a „Mi lenne, ha…” kezdetűek, így alkalmasak arra, hogy a potenciális veszélyek feltárására ösztönözzék a kutatócsoportot. Az eredményeket gyakran táblázatos formában dokumentálják, amely általában tartalmazza a „Mi lenne, ha” kérdést, az azonosított veszélyeket, a meglévő ellenőrzéseket és adott esetben a lehetséges ajánlásokat.
Kisebb vállalkozásoknál az elemzésének tárgya általában egyszerű, így akár két résztvevővel is hatékony lehet a módszer. Ahogy azonban a dolgok bonyolultabbá válnak, a csoportlétszámnak is nagyobbnak kell lennie. A csapat tagjait körültekintően kell kiválasztani, figyelembe véve a vállalat erőforrásait és/vagy a projekt sajátos jellegét. Az elemzést végző team általában magában foglalja az operatív és karbantartó személyzetet, a speciális kompetenciákkal rendelkező mérnököket és a munkabiztonsággal, illetve munkahelyi egészségvédelemmel foglalkozó szakembereket.
Előzetes veszélyelemzés (PHA)
Az előzetes veszélyelemzés (Preliminary Hazard Analysis – PHA) egy egyszerű (következtetési) eszköz a lehetséges veszélyek azonosítására. Egyes szerzők szerint a PHA a veszélyazonosítási módszerek úgynevezett „durva elemzések” alcsoportjába tartozik. A PHA egyfajta előzetes tájékoztatást ad az adott projektben megfigyelhető veszélyekről és a kapcsolódó kockázatokról, és mivel a legtöbb esetben nincs szükség részletes kockázati információra, alkalmazása kevés szakértelmet igényel.
Ez egészen érdekes és izgalmas technikáról beszélhetünk, amelyet a tervezési szakaszban kell (illetve célszerű) alkalmazni, főleg akkor, ha korlátozott információ vagy ismeret áll rendelkezésre a tervezési részletekről vagy a működési eljárásokról. Mindazonáltal a PHA hasznos eredményeket nyújthat akkor is, ha meglévő rendszerekre alkalmazzák, különösen akkor, ha nehéz vagy túlságosan költséges egy kiterjedtebb technikát alkalmazni.
Veszély- és működőképességi tanulmány (HAZOP)
A HAZOP az egyik legnépszerűbb – induktív logikára épülő – veszélyazonosító technika, amelyben a veszélyeket a tervezéstől vagy a működési szándéktól való lehetséges eltérések elemzésével azonosítják. A HAZOP módszertana egy kvalitatív eljáráson alapul, amelyben számos vezérszót (pl. több/kevesebb, nem/nincs, túl korán/túl későn stb.) használnak strukturáltan és szisztematikusan, hogy megkönnyítsék a tervezésben, folyamatban, eljárásban vagy rendszerben előforduló lehetséges eltérések azonosítását.
A HAZOP technikát általában egy vegyes összetételű (multidiszciplináris) csapat végzi – hasonlóan a „Mi lenne ha?” elemzéshez – amely megfelelő képességekkel és szakértelemmel rendelkező szakértőkből áll. Ez alapvető fontosságú ahhoz, hogy a csoport azonosítsa a lehetséges eltéréseket, azok lehetséges okait és valószínű következményeit.
Ezt a technikát eredetileg kémiai folyamatrendszerek elemzésére fejlesztették ki. Napjainkban ipari rendszerek, folyamatok és eljárások elemzésére is széles körében alkalmazzák, valamint más olyan területeken is, amelyek nem korlátozódnak az ipari folyamatokra. Mivel azonban a részletes elemzés nagyon időigényes, költséges és tapasztalt szakembereket igényel, a technika főleg nagyobb szervezeteknél, illetve olyan középvállalkozásoknál alkalmazható, ahol kritikus veszélyek vannak, vagy ahol a rendszerek túl bonyolultak, és más technikák (önmagukban vagy egymással kombinálva) nem adnak megfelelő eredményt.
