Biztonság: Miben mások a látogatók?
Az egyik fő probléma, amellyel minden szervezet szembesül, a látogatók kérdése. Kockázati szempontból nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy látogató vagy alvállalkozó balesetet szenved, vagy egy esetleges evakuálásra szorul, mint egy állandó alkalmazott.
Az a személy, aki nap mint nap ugyanabba az épületbe megy (állandó alkalmazott), egy idő után megismeri a helyszínt, otthonosan mozog az útvonalak szövevényes rendszerében, gyakorlatilag oda-vissza ismeri azokat, beleértve a különböző evakuációs útvonalakat is. A látogató az ennél jóval kevésbé kidolgozottabb gondolati térképére hagyatkozik evakuálás esetén: az a memóriatérkép jelenti számára a kapaszkodót, amely révén csak a befelé vezető útvonalat képes felidézni.
Minden szervezet vezetésének biztonságos és egészséges környezetet kell biztosítania az alkalmazottai számára, és ennek folyamatába célszerű bevonni magukat az alkalmazottakat is – ahogyan arról korábbi bejegyzéseinkben már több ízben szó esett. A megfelelően működő biztonsági kultúrának ugyanakkor nem csupán a munkavállalókat, hanem a látogatókat és az alvállalkozókat is figyelembe kell vennie, másképp fogalmazva a szervezet biztonsági stratégiáját el kell elfogadtatni a látogatókkal és az alvállalkozókkal is. A biztonsági szakirodalomban kevésbé vizsgált témakör a látogatók biztonságtudatossága, illetve a biztonsági intézkedések és eljárások látogatók magatartására gyakorolt hatása. Ugyanakkor születtek bizonyos tanulmányok, amelyek azt sugallják, hogy a marketing eszköztára kitűnő erőforrás lehet a biztonságos viselkedés előmozdítására.
Fontos felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy míg az alkalmazottak mindennapi munkavégzése szempontjából a biztonság kérdése egy kiugróbb témakör, a látogatók prioritásában nem éppen élen járó terület. Bár egy potenciális incidensnél a biztonság, mint alapszükséglet nyilván az élre törne, egy alapvetően nyugalmi állapotban a látogatók többségének eszébe sem jut ezzel foglalkozni. Vagyis amíg egy munkavállaló nagyobb eséllyel megy önként utána a biztonsággal kapcsolatos információknak, addig a látogató többnyire nem saját maga keresi azokat. És itt jön a képbe a marketing tudománya, mint a biztonsággal kapcsolatos tudáselemek „piacosításának” eszköze.
Marketing a biztonság szolgálatában
Vecchio-Sadus és Griffiths a marketinget és a biztonságot egyesítette tanulmányukban. Ebben azt vizsgálták, hogy a biztonsági kultúra javítható-e marketingstratégiákkal. Marketingelmélet segítségével magyarázták el a három fő célt bizonyos magatartások (ami tehát egyben biztonsági magatartás is) elősegítése kapcsán: a tájékoztatást, a meggyőzést és az emlékeztetést. Hangsúlyozták, hogy bizonyos magatartásformák előmozdítása során különösen fontos a célcsoport és az általuk ügyfélközpontúságnak nevezett szükségleteik megismerése és kezelése. Az ügyfélközpontúság fontossága a látogatók biztonsági utasításaira is vonatkozik, mivel a látogatókra gyakorta eltérő információk vonatkozhatnak, mint a vállalkozókra vagy alkalmazottakra. Egy másik tanulmányban, Wogalter és szerzőtársai a hatékony információ négy aspektusát említik:
- legyen figyelemfelkeltő,
- legyen érthető,
- legyen tömör
- és legyen tartós.
A biztonsággal kapcsolatos információk optimalizálásában sokat segítettek azok a tanulmányok, amelyek a közlekedési táblák megértésének és értelmezésének szempontjait vizsgálták. Az egyik ilyen publikációban azt emelték ki, hogy a táblákon használt szimbólumoknak ismerősnek, konkrétnak és értelmesnek kell lenniük. A konkrétság és a tömörség a megértés racionális aspektusaira utal. Azonban néhány tudattalan aspektus azonban befolyásolja a figyelmeztetés megértését, ilyen például az útjelző táblák bemutatásának kontextusa, vagy az, hogy korábban találkozott-e az adott személy egy bizonyos jellel. Ez utóbbi az ismertség kritériuma, ami ugyancsak javítja a megértést. A fentiek alapján a látogatók felé történő információátadásnál is érdemes használni olyan jelzéseket, amelyek eleget tesznek a fenti kritériumoknak. De mi a helyzet az alvállalkozókkal?
Alvállalkozók biztonsága
Az alvállalkozók biztonsági szempontú kezelése éppúgy nem triviális, mint a látogatóké. A továbbiakban összegyűjtöttünk néhány tanácsot, amit érdemes megfogadni az ő esetükben.
- Hozzunk létre egy helyszíni szabályzatot, amely eljárásokat, útmutatásokat és gyakorlati eseteket is tartalmaz. A szabályzatnak adott esetben tartalmaznia kell az ügyfél követelményeit, és szerepelnie kell az alvállalkozók szerződési dokumentumaiban is.
- Gondoskodjunk arról, hogy az alvállalkozók tájékoztatást kapjanak a várható eljárásokról (pl. építési módszerekről), a helyszínről/tervekről, a releváns veszélyekről, az óvintézkedésekről, az általános biztonsági szabályokról és feltételekről, valamint tisztában legyenek a felelősség megosztásával. Az alvállalkozóknak viszont tájékoztatniuk kell a fővállalkozót a saját tevékenységükből eredő esetleges veszélyekről.
- Győződjünk meg arról, hogy az alvállalkozók megtervezték a biztonságos munkavégzést, ennek megfelelően árazták ajánlataikat, és rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal. Minden alvállalkozónak szerződésspecifikus biztonsági szabályzatot kell készítenie.
- Gondoskodjunk arról, hogy az alvállalkozók részletes nyilatkozatokat készítsenek a magas kockázatú tevékenységekről. Ennek segítségével figyelemmel lehet kísérni az alvállalkozók teljesítményét a nyilatkozatokkal összehasonlítva, és szükség esetén intézkedni lehet. Jó gyakorlat, ha az alvállalkozói értekezletek első napirendi pontjai között előveszik a biztonsággal kapcsolatos kérdéseket.
- Szervezzünk meg egy közös biztonsági bizottságot, amely az egész telephelyre kiterjedően működik, és az összes alvállalkozó vezetőségének és üzemeltetőinek képviselőit bevonja. Továbbá hívjunk össze rendszeres, biztonsági értekezleteket, amelyeken a fővállalkozó személyzete és az egyes alvállalkozók dedikált állománya is részt vesz.
A továbbiakban figyelmébe ajánljuk a vállalati fenyegetések típusairól szóló bejegyzésünket is!
