Mit mutatnak a számok?
A kis- és középvállalkozások (KKV-k) független cégek, amelyek egy meghatározott létszámú munkavállalónál kevesebbet foglalkoztatnak. Ez a szám országonként eltérő. Egyes országokban 200 főben határozzák meg a korlátot, míg az Egyesült Államokban a KKV-k közé tartoznak az 500 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cégek is. Magyarországon a középvállalkozásokban a foglalkoztatottak létszáma nem haladhatja meg a 250 főt, míg a kisvállalkozások esetében ez a létszám 50 fő. Az EU-ban a KKV-k a gazdaság nagyon fontos részét képezik, mivel az összes vállalkozás körülbelül 99%-át teszik ki, és egyre több embert foglalkoztatnak.
A szakirodalomban széles körben beszámoltak arról, hogy a KKV-kban igencsak magas balesetveszély. Az EU-OSHA 2011-es jelentése szerint az EU-15 „régi” tagállamaiban közel 19 millió KKV-t jegyeztek, amelyek összesen 75 millió munkavállalót foglalkoztattak. Ezek a KKV-k önmagukban az összes munkahelyi baleset körülbelül 82%-ához járultak hozzá. De vajon miért lehet ez így?
Mik a biztonságos működés korlátai?
Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan szükség van felelős biztonsági intézkedésekre, egy stabil biztonsági rendszerre, sok szervezet ezt a tényt nem veszi kellőképpen figyelembe. Ennek oka legtöbbször a költségek, a tudás hiánya, a motiváció hiánya vagy a korlátozott személyzeti erőforrások. Egy jól működő biztonsági kultúra kiépítéséhez és fenntartásához mindenesetre a fenti előfeltételek mellett tudatos tervezésre, illetve – a tervezés eredményeként – egy erős biztonságmenedzsment rendszerre van szükség.
PDCA modell: a biztonság egyik receptje
Egy jól működő biztonsági rendszer kifejlesztéséhez létezik egy négylépcsős módszer, az ún. PDCA. Az elnevezés egy mozaikszó, a tervezz, csináld, ellenőrizd, cselekedj szavak angol megfelelőinek kezdőbetűiből áll. E módszer segítségével ellenőrizhető az üzleti folyamatok és termékek folyamatos fejlesztése. A továbbiakban ezeket a lépéseket tekintjük át.
Tervezz!
Egy hatékony tervezési rendszerhez olyan irányítási rendszer működtetése szükséges, amely képes észlelni, kiküszöbölni és ellenőrizni az esetleges veszélyeket. A tervezési szakasz mindig magában foglalja a szervezeti biztonságpolitika kidolgozását. Ez egy lényeges lépés a biztonságirányítási rendszer kialakításában. Ez a politika tartalmazza a szervezet célkitűzéseit, elkötelezettségét és felelősségét, valamint ebben a szakaszban kész kell lennie a szervezeti felépítésnek – ez ugyanis egyfajta bemeneti információ a további szakaszokban.
Csináld!
A „csináld” szakasz lényeges része a kockázatértékelés vagy kockázati profilalkotás, amelyet a potenciális veszélyek azonosítására, valamint priorizálására használnak. A kockázatot ki kell küszöbölni, vagy minimálisra kell csökkenteni – például egyéni védőfelszerelést használatával. Ez a szakasz magában foglalja a megfelelő kommunikáció megszervezését is a szervezet minden szintje között, ezért az eredményesség érdekében szükség van a munkavállalói részvételre. Itt az előző szakasz szervezeti felépítése használható fel annak érdekében, hogy egyértelműen meghatározzák a biztonsági felelősséget minden egyes alkalmazott számára (beleértve az igazgatókat, vezetőket, felügyelőket stb.). Mindegyiküknek tudnia kell, hogy mi a felelőssége a napi tevékenység során. Ennek a szakasznak a sikerének fontos tényezője a pozitív biztonsági kultúra kialakítása a szervezetben. Mindezeket az információkat minden alkalmazottnak meg kell adni egy biztonsági képzésen keresztül. Ez egy módja annak, hogy tudatosítsák a munkahelyükkel kapcsolatos konkrét veszélyeket, ellenőrzési intézkedéseket, valamint a biztonságos és a vészhelyzeti eljárásokat.
Ellenőrizd!
Ez a fázis magában foglalja a biztonsági rendszer teljesítményének ellenőrzését vagy felügyeletét. Lehet aktív, reaktív vagy mindkettő keveréke.
- Aktív nyomon követés történik, amikor a szervezet intézkedéseket tesz, mielőtt a dolgok rosszul mennének. Ilyenek lehetnek például rutinellenőrzések, ellenőrző listák, rendszeres biztonsági témájú bizottsági ülések, melyeken napirendre kerülnek a képzések visszajelzései is.
- Reaktív módszer abban az esetben történik, amennyiben a dolgok rosszul sülnek el. Ekkor a már megtörtént eseményeket, biztonsági incidenseket veszik górcső alá abból a célból, hogy tanuljanak a hibákból. Ennek érdekében a szervezeteknek nyilvántartást kell vezetniük a munkahelyi balesetek, kvázi-események (pl. ún. majdnem-balesetek) és foglalkozási megbetegedések kivizsgálásáról.
Nyilvánvaló, hogy a fent említett monitorozási típusok keveréke a megfelelő kombináció.
Cselekedj!
Ez az utolsó szakasz a teljesítmény felülvizsgálatát vagy az auditot foglalja magában, amelyet a szervezet vezetésének kell elvégeznie. Ennek a szakasznak a célja az biztonsági kultúra, illetve a biztonsági stratégia folyamatos fejlesztése. Az aktuális szisztéma hatékonyságát annak felmérésével határozzák meg, hogy teljesültek-e a célok (az előző szakaszokban). Itt egyúttal fel kell vázolni az a korábbi szakaszok esetleges gyenge pontjait, és ajánlásokat kell tenni a rendszer javítására.
