Biztonság-történelem: a kockázatok és védelmi intézkedések fejlődése

A kockázatok kezelésének alakulása: természeti erőktől az innovációig

Az emberek évszázadokon keresztül szinte minden biztonságot fenyegető veszélyt a természeti erők cselekedetének tekintettek. Az ilyen fenyegetések számukra egytől egyig külső eredetűek voltak. A kockázat fogalma akkoriban gyakorlatilag még nem is létezett – éppen azért, mert minden veszélyt adottnak vettek. Márpedig azokból volt bőven.

Az idő előrehaladtával azonban ez jelentősen megváltozott. Az emberiség fokozatosan, egyre több védelmi intézkedést hozott létre. Ide sorolhatjuk például az orvostudomány, az infrastruktúra, a közlekedés, pénzügyi rendszerek, és sok más terület találmányait. Ezek a találmányok a biztonságigény fokozódásához, és fokozatos szemléletváltáshoz vezettek.

Az emberek egyre inkább – legalább részben – ellenőrizni akarták a biztonság és védelem szempontjait a mindennapi életben.

 

A kockázati társadalom kialakulása

Az ipari forradalom kezdete óta – és különösen a huszadik századtól – bekövetkezett technológiai és gazdasági innovációk nyomán új, ember által előidézett kockázatok jelentek meg, amelyek átformálták a kockázatokkal, és ezen keresztül a biztonsággal kapcsolatos látásmódunkat.

 

A korábbi korok külső kockázataival ellentétben ezek a kockázatok ember által „gyártottnak” nevezhetők.

 

Mivel ezek új kockázatok voltak, így ezekkel kapcsolatosan (értelemszerűen) nagyon kevés tudás állt rendelkezésre. A kockázat és az innováció tulajdonképpen kéz a kézben jár: minden új találmány egyben új kockázati tényezőket vet fel. És gyakran nem igazán tudjuk, hogy mik a kockázatok, nem is beszélve arról, hogyan kell pontosan kiszámítani azokat valószínűségeit. Mivel a kockázat korunk domináns témájává vált, egyesek úgy érveltek, hogy valójában ez lett a kor meghatározó vonása, a kortárs társadalom vezérmotívuma. Ennek az álláspontnak a hívei társadalmunkat „kockázati társadalomnak” titulálják.

 

Párhuzamos folyamatok a biztonságban: kockázat és fenyegetés fej fej mellett

A biztonság és a védelem kapcsán szót kell ejteni egy kettős dinamikáról.

  • Egyrészt az életünk és megélhetésünk felett elért kontroll szintje drámaian megnövekedett az elmúlt évszázadok során számos (technológiai) innováció révén.
  • Másrészt minden innováció új kockázatokhoz, fenyegetésekhez és potenciális károkhoz is vezetett, amelyek viszont sebezhetőbbé és bizonytalanabbá tettek bennünket.

Ezt a dinamikát tovább bonyolítja a biztonság és a védelem megítélésének és értékének változása. Ahogy életünk egyre biztonságosabbá vált, úgy kezdtünk fokozatosan nagyobb jelentőséget tulajdonítani a biztonságnak. Ez viszont hatással volt a kockázatokról és a biztonságról alkotott nézeteinkre, mind az egyének, mind a társadalom egésze szempontjából. A bizonytalansággal szembeni intoleranciánk drámaian megnőtt. Emiatt a kockázatok azonosítása, értékelése, mérséklése és kezelése egyre fontosabb tevékenységgé vált a modern társadalomban.

 

Máshogy vélekedik az átlagember és máshogy a szakértő

Napjainkban a kockázatkezelést a társadalmi, gazdasági és technológiai szektorok széles körben alkalmazzák. Érdekes azonban az, hogy az átlagemberek körében az a domináns felfogás, hogy ma több kockázattal néznek szembe, mint a múltban, és a jövőbeni kockázatok még nagyobbak lesznek, mint a maiak. Ez éles ellentétben áll a kockázatkezeléssel foglalkozó szakemberek nézeteivel. Tárgyilagosan nézve ma sokkal biztonságosabban élünk, mint a korábbi időkben – már csak azért is, mert modern életünket a fizikai, pénzügyi, és strukturális védelem számtalan formájával szigeteljük el a kockázatoktól. Mindazonáltal a mesterséges kockázat és bizonytalanság egyes esetei jelentős hatást gyakorolhatnak a társadalomra, annak ellenére, hogy ezek valószínűsége alacsony lehet.

 

Az alábbi bejegyzésünkben az optimizmus és kockázati tényezők kezelésének kapcsolatáról írunk: Az indokolatlan optimizmus és a biztonsági intézkedések kapcsolata.

a-psl-avagy-_pozitiv-biztonsagi-lencse_-koncepcioja